Az ómagyar szövegek első olvasásra nehéznek, bonyolultnak, érthetetlennek tűnnek, leszámítva egy-két szót, ami hasonlít a ma beszélt nyelvhez. Ez a bonyolultság valószínűleg a második elolvasás után sem fog változni.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy mégis van közünk az ómagyar szövegekhez, elvégre a saját nyelvünk őséről van szó.
A legszembetűnőbb különbség a magánhangzók nyíltabbá válása az idők folyamán, de ha ezeket a betűket kicseréljük a már nyíltabbakra (o->a, stb.) sokkal könnyebben értelmezhető a szöveget kapunk. Egy ómagyar szöveg olvasása, elemzése közben sok érdekes dolgot lehet észrevenni a magyar nyelvvel kapcsolatban. Nekem a legérdekesebb ilyen dolog az, hogy az ómagyar szöveg több igeidőt használ, melyek mára már kihaltak a nyelvünkből.
Egy régi szövegből észrevehető, hogy mennyit képes változni a nyelv az évszázadok során. Talán ezeknek a változásoknak az összessége teszi olyan nehézzé egy mai diák számára, hogy megtanulja, vagy értelmezze ezeket a szövegeket. Ennek ellenére szerintem fontos foglalkozni az ómagyar szövegekkel, hiszen a saját nyelvünk múltját eleveníthetjük így fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése