Portfólió 5. feladat

Csongor a monológjában elmondja, hogy már nagyon sok vidéket bejárt, de boldogságot sehol sem talált. Tehát Csongor csalódottan tért vissza az útjáról. Olyannak látja saját magát, mint egy egyszerű levél, ami csak sodródik, száll a széllel, de nem befolyásolhatja a sorsát.

Ez a hasonlat tükrözi a romantikus költők lelkének az állapotát, mert ők a nemzet valamint a haza sorsát akarták irányítani, helyes útra téríteni. Fenn szerették volna tartani a nemzeti öntudatot és a nemzet saját nyelvét, de ez egy nehéz küzdelem volt, és néha úgy tűnhetett mintha ők is csak sodródnának a szélben, mint egy falevél.

A Csongor által a monológban említett almafa szimbolikus jelentésű. Három világot, három szintet köt össze. „Csillag, gyöngy és földi ágból, Három ellenző világból”. Ez a három világ a földi szint, az ahol Csongor is van, és két transzcendens, normaadó szint, ahol Mirigy illetve Tünde vannak.

A szimbolikus fához kikötözve talál Mirigyre Csongor. Mirigy egy gonosz boszorkány, aki hátráltatni fogja Csongort a boldogság keresésében, mindig rosszat akar neki. Mivel Csongor sehol nem találta eddig az életének az értelmét, most ezt indul el keresni. Útja során sokan próbálják hátráltatni, végül Tünde jelenti neki a boldogságot. Csongor útja végén visszatér a kiindulási pontba, a kertbe ahonnan indult.

Az élet értelme a romantika költői számára a nemzet és a nemzeti hagyományok voltak. Szinte egész életüket a hazának szentelték, a nép hagyományainak megőrzése volt a cél. Érdeklődtek a nemzeti kultúra gyökerei iránt is, fontosnak tartották a nemzeti múltat, azt hogy ismerni kell a nemzet múltját és kell lenni a népnek közös múltjának ahhoz, hogy fennmaradhasson mint nemzet.

A romantikus költők számára szintén fontos volt az érzelmek kifejezése. A romantikus művekben nagy szerepet kapott a fantázia világa, a kitalált, mitikus dolgok. A romantikus életfelfogás fő szempontja volt a szabadság is, a szabad önkifejezés. Ennek is köszönhető, hogy megnőtt a mitológia szerepe a költeményekben.