Manapság a fejlett civilizációkban már nincs szükség életünk feláldozására meggyőződésünk miatt, de nem is olyan régen még előfordult, hogy valaki életét adta egy általa képviselt eszményért. Gondoljunk csak az aradi vértanúk példájára.
Ugyanakkor a történelemkönyvek lapjain találunk ellenpéldákat is, olyan embereket, akik inkább az életet választották az elveik helyett. Gondoljunk most Galileo Galileire, aki inkább visszavonta tanait, életéért cserébe.
Én személy szerint ez utóbbival értek egyet, szerintem ha valaki a halált választja elveiért, egy eszményért, akkor - hiába vallják azt az elvet akár millióan is - az elv egy része (vagy akár egésze is) vele hal meg. Ezzel ellenben, ha az életet választja (még ha azzal elvei ellen vall is), továbbadhatja az elveit, nem tűnik el az eszmény. Senkiből, akár elnyomással sem, lehet teljesen kiirtani egy elvet, azt élete végéig képviselni fogja és ezzel együtt terjeszteni is.
Lehetséges hogy ha életünket adjuk valamiért, hősi, mártírhalált halunk, mindenki tisztelni fog, de az eszménk nem terjed tovább. Szerintem jobban megéri tovább élni, a hírnév nélkül, és terjeszteni, tanítani meggyőződésünket, mint azt magunkkal a sírba vinni. Én nem hiszem hogy akármilyen eszme érdekében feláldoznám az életemet, hiszen úgy elveszik az általam képviselt eszme is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése